A tantárgy értékelési módjai a tantárgyi sajátosságok miatt eltérnek a legtöbb tárgyétól. Az új tárgy saját értékelési rendszer kialakítását igényli, különösen fontos az egyénre szabottság, differenciálás, a támogató, fejlesztő szemlélet. Az osztályzás ennél a tárgynál nem szerencsés. Az értékelési rendszert maga állítja össze a pedagógus, bizonyos, a kerettantervben is megfogalmazott elvek alapján. Azonban további szakmai eszmecsere szükséges ezzel kapcsolatban.
Értékelés: visszajelzés a tanuló teljesítményéről, haladásáról, tudásbeli fejlődéséről
Osztályozás: visszajelzés érdemjegyekkel
Amikor az értékelésről beszélünk e tantárgy kapcsán, mindkét értelmezést figyelembe kell vennünk. Különösen az érdemjeggyel történő értékelés kérdéses. Mivel iskolai tárgyról van szó, osztályozni kötelező. Ám néhány tantárgyi sajátosság ezt nehezíti. A tantárgy értékelése különbözik a többi tantárgyétól, és sok kérdést vethet fel a pedagógusok részéről. A fő okok a következők:
1. A tantárgyi tartalom megközelíthető kérdésfelvetésekkel és műveltségtartalom bemutatásával is. Ez a kettősség a NAT-ban is megjelenik, a tantárgyleírás a kérdésfelvetést hangsúlyozza – ez az etika megközelítése –, a tematika, különösen felső tagozaton, sok információt, háttérismeretet igényelhet az emberi viszonyokról, társadalomról. Ez az emberismeret tematikája is egyben. A tantárgy egyik alapkérdése, mennyi leíró jellegű tudás kerüljön a tanulók elé. Az nem kétséges, hogy az értelmező beszélgetésekhez szükség van előzetes tudásra a témáról – ennek egy része más tantárgy kereteiben szerezhető meg –, de ennek a tantárgynak nem ez az elsődleges feladata, mivel könnyen elveszhet a másik oldal, az egyéni értelmezések megvitatása. A kerettantervben nincs olyan egyértelműen körülhatárolt leíró jellegű tananyag, ami a hagyományos módon visszakérdezhető, számon kérhető lenne. Azért is íródott kérdések formájában, hogy hangsúlyozza a témák megvitatásának a fontosságát, azt, hogy sok kérdésre nincs egyértelmű válasz, az egyéni vélemények, nézetek különbözhetnek egymástól. Elsősorban a tanuló már meglévő tudását használja, arra épít.
A témához hozzárendelhető tényanyagot a pedagógus határozhatja meg, illetve a tankönyvek különböző módon kezelik ezt. Alsó tagozaton kevés a törzsanyag (eddig elkészült tankönyvek alapján). Felső tagozaton kétféle megközelítés van:
– A tankönyv az Emberismeret alapján épül fel – tehát jelentős terjedelemben és hangsúllyal szerepel törzsszöveg a tankönyvben – pl. Apáczai Kiadó, Pedellus Kiadó könyvei
– A tankönyv az angolszász etikatanítási szemléletet követi, kevés törzsanyaggal – pl. Mozaik, NTK kiadók könyvei
Mindkét típus alkalmazhatja az egyéni vagy csoportos gyűjtőmunkát. Ennek során szintén tényanyag gyűlhet össze, de ennek mind tartalma mind értelmezése kevésbé határozható meg előre, mint egy tankönyvé.
Az erkölcstanban nem vagy csak kevésbé használható a leíró jellegű tudás számonkérése, értékelése.
2.
A tantárgy „tananyaga”, a tanórákon elsajátítandó tudás lehet leíró jellegű és kompetenciajellegű tudás is. A kerettantervben meghatározott célok elsősorban fejlesztésjellegűek, tehát a „a tanuló képes arra, hogy …” kifejezéssel kezdődnek, ennek értékelése objektíven azonban jóval nehezebb, és nincsen is rá megfelelő eszköztár kialakítva. Nem egy-egy produktum, tevékenység megfigyelésével értékelhetők, hanem hosszabb távú megfigyeléssel. Sok közülük egyben nevelési cél is.
3.
A tantárgy fő célja, az erkölcsi fejlődés, a szocializáció erősítése, támogatása. Azonban – látszólag ellentmondásos módon – a tanuló mindennapi viselkedését, illetve erkölcsi meglátásait sem értékelhetjük, mivel a negatív értékelés visszavetheti a fejlődést, az iskolai magatartást pedig külön kell kezelni.
Részlet a kerettantervből:
“…. az erkölcstan esetében az értékelés módja is eltér a hagyományos tantárgyi értékeléstől. Az osztályozás nélküli értékelés fontos területe lehet a kívánatos magatartási értékek rendszeres megerősítése – szóban vagy bármilyen egyéb formában –, egyrészt a pedagógus, másrészt a társak és a közösség részéről. Osztályzattal is értékelhető az egyéni vagy közös feladatokban való részvétel, illetve egy-egy konkrét tevékenység megvalósításának igényességére. Soha nem irányulhat viszont az értékelés azoknak a személyes vélekedéseknek a minősítésére vagy osztályozására, amelyek értékközpontú kialakítása a tantárgy lényegi funkciója.”
A szocializáció illetve az erkölcsi érzék fejlesztése hosszú távú, legalább nyolc évre tervezett folyamat. A célok eléréséhez javasolt módszerek igénylik az önfeltárást, a megnyilvánulást társas közegben, az őszinteséget, önértékelést. Ezek ellen hathat a negatív értékelés. Ha valahol, ennél a tárgynál igazán fontos az értékelés fejlesztő volta. Azonban azt is tudjuk, hogy a gyermek szocializációjában, erkölcsi nevelésében valójában kevesebb szerepe jut az iskolának, ezért nehéz eldönteni, milyen iskolai tevékenységet, produktumot lehet értékelni.
Mindezek figyelembevételével az értékelési módokra csak javaslatokat teszünk, a pedagógus dönti el, melyeket alkalmazza. (Ahogy más tantárgyak esetén is. Egyelőre nincsen központi felmérés kapcsolva a tantárgyhoz.) A bevezetés folyamán, a tanítás során kristályosodik ki majd az értékelési rendszer – szakmai egyeztetés, műhelymunka szükséges.
Az értékelési rendszer kialakításánál felmerülő kérdések:
Milyen “produktumot” tud a pedagógus értékelni?
Milyen elvek alapján?
Milyen megfigyelések alapján értékelhető a fejlődés?
Miből szülessen osztályzat?
Lehetséges problémák, aggodalmak:
Kevés az objektív elem az értékelésben.
Az osztályzatok mögé nem rendelhető pontszám, skála.
Nehéz olyan egységes feladatot adni az osztálynak, amire mindenki kap jegyet (mint például a hagyományos dolgozat).
“Túl sok” jó jegy születik.
“Nem veszik komolyan” a tantárgyat a tanulók és/vagy a szülők.
Jó jegyet kaphat egy rossz magatartású tanuló is.
Néhány javaslat az értékelésre:
1. A tanórán való részvétel, aktivitás értékelése – például beszélgetésben, játékokban
Lehetséges probléma: Vannak olyan tanulók, akik nehezen nyílnak meg.
Kérdés: Lehet-e a közös munka akadályozását negatívan értékelni?
2. A megfogalmazások igényességének, pontosságának értékelése – például beszélgetésben, írásban
Kérdés: Mennyire számíthat bele a tartalom is?
Fontos szempont: Figyelembe kell venni a gyermek nyelvi képességeit, fejlettségét.
3. A közös munkában megjelenő igényesség értékelése – például odafigyelés a másikra, beszélgetésben, vitában történő kulturált részvétel, csoportmunka megosztása.
Megjegyzés:
A tanulói aktivitás vagy a gondolatok megfogalmazásának értékelésekor figyelembe kell venni a tanuló személyiségét, képességeit. Azért is fontos többféle módot alkalmazni az értékelésben, mert a tanulók képességei különböző erősségűek, más-más tanulási helyzetben teljesítenek jobban.
Az 1. és 3. pontban előkerül a negatív értékelés kérdése. Ha nem egyértelműen magatartási problémának nevezzük, hanem konkrét tevékenységhez kötjük, ezekben az esetekben lehet valamilyen negatív jelzés a közös munka hátráltatására, de érdemjegyet semmiképpen nem javaslunk.
4. Produktumok értékelése
4.a. Rajzok, kézműves tevékenység, alkotás
Fontos szempont: Nem a minőség, hanem a tanulóhoz mért igényesség, beletett munka számít.
4.b. Projektmunka, kutatómunka
Fontos szempont: A beletett munka, alaposság, kivitelezés számít elsősorban.
4.c. Önálló véleménykifejtés, szóban, írásban
Fontos szempont: A gondolatok megfogalmazásának igényessége, eredetisége számít.
Megjegyzés:
A 3. és 4. pontban a tartalom – kivitelezés kérdése merül fel. Ha olyan gondolatok születnek, amelyeket a pedagógus nem érez helyesnek, nem értékelheti negatívan tartalmilag. Ez nehéz kérdés, a tantárgy alapjaihoz nyúlik vissza. Az erkölcsi ítéletek, nézetek fejlődéséhez idő szükséges, ezek végiggondolása, megvitatása, belsővé válása hosszú folyamat, ezért mindenképpen el kell kerülni, hogy ennek egy adott pillanatnyi állapotát minősítsük. Ráadásul a gyerekek könnyen arra következtetésre jutnak, hogy „azt kell mondani és írni, amit hallani szeretne a felnőtt” a jó jegyért.
Az alsóbb évfolyamokon a rajzos, manuális tevékenységek mint az aktivitás produktumai értékelendők, „nem rajz- vagy technikaóra”. Ezeket kísérheti szóbeli leírás is – pl. elmesélik, mi látható a rajzon, miért azt rajzolta, így a kettő együtt is értékelhető.
Több értékelési módnál felmerülhet, hogy valójában valamilyen más tantárgynál fejlesztendő képességet értékelünk. Az erkölcstanhoz a tantárgy jellegéből következően sok képesség tartozik, például verbális és kommunikációs képességek, logikai képességek, az önreflexió, az empátia képessége. Ezek fejlesztése is része az erkölcsi nevelésnek.
5. Tárgyi tudás értékelése
5.a. A tanuló elé kerülő leíró jellegű ismeretanyag, például tankönyvi vagy egyéb szövegek, adatok, információk tartalma alapján
5.b. Fogalommagyarázatok, -értelmezések
Fontos szempont: Hasznos a tanulók számára összegyűjteni az elvárt definíciókat.
Fontos szempont: Egyéni megfogalmazások is elfogadhatók, ha értő fogalomhasználatra utalnak, akár példák is.
5.c. Korábbi órákon elhangzott megbeszélések tartalma, kiemelkedő gondolatok
Fontos szempont: A pedagógusnak érdemes jegyzetelnie az órán elhangzottakat.
Lehetséges probléma: Nem ugyanúgy emlékeznek vissza.
Megjegyzés:
A tárgyi tudás értékelése kisebb mértékű legyen, és ha lehet, a témához tartozó legszükségesebb információkat kérjük csak számon. Ne érezzék úgy a tanulók, hogy „történelemóra van”, de az is tény, hogy az erkölcstan tematikája nincs teljes átfedésben az egyéb tantárgyakéval, így szükség van olyan információkra, amelyekkel más órán nem találkoznak. Ugyanakkor, mivel az emberi élet legalapvetőbb területeit járjuk be, valamilyen tudása, tapasztalata minden gyereknek van ezekről.
A fogalomdefiníciók között megjelenhetnek az értékek, erkölcsi fogalmak is. Ezek egységes, előre meghatározott definícióját nem javasoljuk, éppen ezeknek a fogalmaknak a közös boncolgatása, értelmezése fejleszti a megértést és az azonosulást. Ezeknél különösen fontosak az egyéni megfogalmazások, kisebb gyerekek esetében lehet példaalapú definiálás.
Az 5.c. szintén tárgyi tudást, memóriát értékel, amelyben jelen van a részvétel, odafigyelés is és a tudás épülése is. Az alapja viszont a csoport által az órán megalkotott tudás, nem egy előre leírt tananyag.
6. Tanári értékelés a fejlesztési célok alapján időszakonként
7. Tanulói önértékelés a fejlesztési célok alapján időszakonként
Fontos szempont: Javasolt körültekintően megfogalmazott kérdésekkel segíteni.
Fontos szempont: Nem annyira a tartalom, inkább maga az önreflexió értékelendő.
Megjegyzés:
A kerettanterv fejlesztési céljaiból ki lehet választani néhányat, vagy ehhez hasonlókat alkotni, és időnként értékelni az ebben történt fejlődést. Ezt, amennyire lehet, pozitívan tegyük, esetleg egy-két javaslatot tegyünk arra, mely területeken lenne jó még fejlődni. Ennek a módnak egy változata egy önismereti kérdőív, napló, de ez olyan csoportban megvalósítható, ahol fejlettebb a gyerekek önreflexiója.
Az értékelés rendszere
Az értékelésbe érdemes belevonni a csoportot illetve a tanulót – ez illeszkedik a tantárgyi sajátosságokhoz, célokhoz.
Az értékelés történhet nyilvánosan, a csoport előtt és egyénhez szólóan.
Az értékelési rendszer kialakításában kisebb arányban javasolt osztályzást alkalmazni, nagyobbrészt szöveges vagy egyéb formát.
A csoportba tartozó gyerekek személyisége, tudása és a csoportlégkör alapján határozza meg a pedagógus, milyen arányban alkalmazza a tanári, a csoport- és az önértékelést, mely értékelési módokat alkalmaz illetve nem alkalmaz nyilvánosan. Az osztályzás arányát javasoljuk a minimálisra csökkenteni.
Az értékelés történhet egyedi, alkalomszerű és rendszeres formában is. Egyedi értékelés alatt egy-egy tanuló teljesítményének értékelését értjük, ilyenkor nem kell ugyanarra a munkára másoknak is feltétlenül értékelést/jegyet kapniuk. Ilyenkor követhetjük azt az elvet, hogy a legjobban sikerült munkák kapnak elismerést, csak figyelnünk kell arra, hogy bizonyos időszak alatt mindenki sorra kerüljön. Kialakíthatunk rendszeres értékelést, pl. negyedévente, vagy tematikai egység lezárásakor, ilyenkor mindenkit értékelhetünk. Alkalomszerű értékelés – amely az egyedi értékelés változata – alatt pedig azt értjük, hogy ha egy tanuló általunk ismert képességeihez vagy korábbi megnyilvánulásaihoz képest mutat pozitív változást – például először vállal részt szituációs játékban –, vagy különösen igényesen fogalmaz meg egy gondolatot, akkor azt kiemelhetjük, akár különleges elismeréssel kísérve.
A fenti javaslatokból ki lehet alakítani egy, a témákhoz, feldolgozási módszerekhez, használt taneszközökhöz rendelt, többféle értékelési módot alkalmazó rendszert egy tanévre.
Fő elvek: az egyéni gondolatok tisztelete, az őszinteségre bátorítás, az elfogadás érzékeltetése, ugyanakkor az igényesség, a részvétel elvárása.
Érdemes megtervezni az értékelési rendszert tanévkezdés előtt, és tájékoztatni erről a tanulókat, esetleg a szülőket, mivel sok a kétely ezzel kapcsolatban. Elhangozhat, hogy ez egyéni rendszer, amelyet a későbbiekben akár a tanulókkal közösen módosíthatunk is. Fontos kiemelni, mire kapnak osztályzatot a tanulók. Ide tartozhat a „Lehet-e megbukni erkölcstanból?” kérdés. A fenti elvek követése esetén csak a teljesen passzív vagy akadályozó tevékenységű tanuló kerülhet bukás közelébe, de ezt igyekezzünk elkerülni.
Forrás: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Támop 3.1.1
http://www.ofi.hu/szakmai-hatteranyagok-irodalomjegyzek-linkgyujtemeny
“Értékelési lehetőségek az erkölcstan tantárgyban”
